Nemrég a Legfelsőbb Bíróság (TS) Harmadik Vitatott-Közigazgatási Kamara második szakasza – 24. január 2023-i 12/2023. számú ítéletével (2059/2020. számú Rec.) – helyesbítette azt a doktrínát, amely szerint ugyanaz a bíróság valamivel többet, mint két évvel korábban. Ez mély aggodalmat keltett a jogi spektrumban. Mindenekelőtt a személyi jövedelemadó (IRPF) késedelmi kamat adóztatásával kapcsolatban váltott ki kételyek sorozatát.
De facto, két évvel korábban a TS a 13. december 2020-i ítéletében (7763/2019. sz. kassz. határozat) úgy döntött, hogy az Állami Adóhivatal (AEAT) által a bevallás végrehajtásakor fizetett késedelmi kamatot jogosulatlan bevételből származnak, nem tartoznak személyi jövedelemadó hatálya alá. Ennek az az oka, hogy "amikor az adózó által nem megfelelően támogatott érintetteket visszaküldik az adózónak, kompenzálva, akkor nincs ilyen tőkenyereség, hanem kiegyensúlyozás történik, ami a korábban elszenvedett veszteséget megszünteti".
Az említett 2020-as mondatban egy különvélemény fogalmazódott meg – érdekes módon – ugyanaz a bíró, aki most ennek a 2023. januári utolsó mondatnak az előadója volt, és ez okozta az értelmezési csorbát a megállapítotthoz képest. Úgy ítélte meg, hogy "a passzív késedelmi kamatok az adófizetők javára tőkenyereség, amely a személyi jövedelemadó általános bevételének részét képezi".
A kamara által az utolsó ítéletben hozott ítélet többségének jóváhagyásakor az a kritérium, hogy a személyi jövedelemadóról (LIRPF) szóló 35/2006.
Megjegyzendő, hogy ez az utolsó, 2023. januári mondat két különálló egyéni szavazatot tartalmaz. Rávilágítanak arra, hogy a helyes doktrína a 3. december 2020-i ítéletben megfogalmazott. Ebből következően az adózók javára védik a késedelmi kamat nem érvényesítését, és különböző indokok alapján érvelnek a kritériumok fenntartása mellett.
Ez a doktrinális változás a jogbiztonságot károsító következményekkel járó támadást feltételez. A kiáramló üzenet pusztító, mivel ugyanaz a bíróság radikálisan ellentétes kijelentéseket tett, és időben zárul.
„Ez a doktrinális változás a jogbiztonságot károsító következményekkel járó támadást feltételez. A kiáramló üzenet pusztító, gyökeresen ellentétes megnyilatkozások léteznek."
Másrészt a kártalanítás adóhatóság általi elismerése azt a családi egyensúlyt próbálja helyreállítani, amely korábban magát a közigazgatási intézkedést is megbontotta. Emiatt a közjogi személy által okozott kárt módosító intézkedése nem számolható el a személyi jövedelemadóban bevételként.
Röviden: a személyi jövedelemadóról szóló törvény cikkei, amelyekre a mondat utal és alapját képezi (LIRPF 34. és 37. cikkely), józanul foglalkoznak a tőkenyereség "piaci értékével" való számszerűsítésével. Ez végül teljesen alkalmatlan volt, amikor a késedelem érdekelt feleire kell hivatkozni, amelyek rögzítettek és jogilag megállapítottak.
Tekintettel a High Court e két ítélete által felvetett összeegyeztethetetlen kritériumok eltérésére, az ítélkezési gyakorlat végleges megállapítása érdekében – nem sokkal később – újra ki kell hirdetni. Egy harmadik mondat fontos lenne ennek az abszolút következetlenségnek a feloldásához és a jogbiztonság csatornájához való visszatéréshez.
Pusztán logikai kritériumok alapján a jogosulatlan jövedelem visszatérítése természeténél fogva visszaszolgáltatás, nem pedig pusztán kompenzáció. Természetesen az említett kifizetés semmiképpen sem tekinthető az adózó gazdasági kapacitásának növelésének. Ez a gazdasági kapacitás elve, amely a spanyol alkotmány 31. cikkében szerepel, és lényegében alulmúlja az egész spanyol adórendszert.
Valójában a kötelezett adózó visszafizeti azt, ha a közmeghallgatásnak nem tesz eleget, de ez a bevétel végső soron törvénybe ütközik.
Remélem, hogy a Legfelsőbb Bíróság hamarosan tisztázza a nyilvánvaló ellentmondást minden adófizető javára, valamint az Alkotmányunk 9.3. pontjában említett jogbiztonság érdekében. Az ehhez hasonló, mondatos üzenetek csak a befektetők bizalmatlanságának növelését okozzák, valamint ártanak a gazdasági környezetnek és a jólétnek. Az idő fogja megmondani.
