A Legfelsőbb Bíróság 18. január 2023-án hozott ítéletében helyt adott egy pénzügyi szervezet doktrína egységesítése iránti fellebbezésének, amellyel felmentette a korkedvezményes nyugdíjba vonult munkavállalók számára a nyugdíjalapokba befizetett befizetések értékét. az ujjongás idejére felfüggesztették.
Ez a 2013-ban indult hosszú folyamat Spanyolország pillanatnyilag egyik legfontosabb pénzügyi szervezetét érintette, több regionális takarékpénztár egyesülésének eredményeként az Intézményvédelmi Rendszeren (SIP) keresztül.
A pénzintézet védelmét vezető JL CASAJUANA Ügyvédi Iroda Munkajogi csapata szerint az ehhez hasonló fellebbezések befogadása általában bonyolult, mivel a megfellebbezett ítéletek között nagyon szigorúak az ügyek azonosítása. és azok, amelyek ellentmondanak azoknak.
Ebben az ügyben a különböző szociális bíróságok eltérő ítéletei és túlnyomórészt az alperesek elbocsátása után a Castilla-La Mancha Legfelsőbb Bírósága, amelyben az ügyek többsége az egyik érintett banki egységként esett. Autonóm Közösség, becsüli a korkedvezményes nyugdíjasok fellebbezéseit, és elutasítja a bank által benyújtott kérelmeket abban az esetben, ha e csoport követeléseit a perben helyt adták.
A tények eredete és alakulása
Egy ERE 2.011 januárjában megszűntét követően a munkavállalók nagy része beleegyezett a korengedményes nyugdíjba, amelynek feltétele a járulékok fenntartása a tényleges nyugdíjazás időpontjáig, de legkésőbb 64 éves koráig.
A feltételek alkalmazása normál esetben 2.013 decemberéig, 1. január 2.014-jei hatállyal pedig olyan kollektív szerződés jön létre, amellyel – többek között – a nyugdíjprogramokba történő befizetések az említett szerződés érvényességének kezdetét júniusig. 30. 2017.
Ez az intézkedés mind az aktív munkavállalókra, mind a korkedvezményes nyugdíjasokra vonatkozik, akiknek a munkaviszonya akkor szűnt meg megállapodás szerinti korengedményes nyugdíjazás következtében, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a tényleges nyugdíjazásig vagy a 64 év leteltéig fenntartja a járulékokat.
A korengedményes nyugdíjasok egyrészt ellenzik a fent említett intézkedés alkalmazását, mivel nem regisztrált munkavállalók a vállalatnál, másrészt pedig annak a megállapodásnak a befolyásolását, amellyel úgy döntenek, hogy igénybe veszik a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét. mindössze három év telt el, mivel azt állították, hogy a megbeszélt időpontig garantálták a járulékok fenntartását.
A Nyugdíjterv Ellenőrző Bizottság nem vezette be a megfelelő előírásokba a kollektív tárgyalás során megállapítottakat.
Ebben az esetben a kasztília-la-manchai székhellyel rendelkező, egyesült jogalanyok egyikéhez tartozó korkedvezményes nyugdíjasok egy régi megállapodás összevetését is bemutatták, amely szerint a nyugdíjalapokhoz való hozzájárulásuk garantált marad a 65. sz. évekre, amelyeket addig a pillanatig számítottak, amelyekre az ún. kiegészítő járulékok létrejöttek, kizárólag erre a jogalanyra vonatkozóan.
Végezetül, ami további nehézséget jelentett, a 2.013. decemberi megállapodás az örömünnep idején a járulékok behajtását írta elő, amit a korkedvezményes nyugdíjasok megértettek volna rájuk is alkalmazni, és emiatt igyekeztek a nyugdíjba vonulás mellett dönteni. , ami végül is a nukleáris kérdés volt.
Végezetül a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése helyt adott a banki szervezet tanegységesítési kérelmének, amely úgy határozott, hogy megsemmisíti az ítéletet, és ebből következően a jogalany nem köteles teljesíteni a hozzájárulást a felfüggesztettek értékének megfelelő összegben. az ujjongás pillanata.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a mondatból?
Megismétlődik a Legfelsőbb Bíróság azon doktrínája, amely szerint a nyugdíjalapokkal kapcsolatos juttatások elismerése nem jelent elévülhetetlen jogot, hanem annak – különösen kollektív alku vagy módosítási eljárás útján – módosulásának lehetősége van. , ezért a járulékfizetés puszta elvárására mindig az adott pillanatban fennálló sajátos szabályozásnak kell vonatkoznia.
Számos bíróság döntött úgy, hogy a nyugdíjprogramokba történő befizetések felfüggesztésének intézkedése a megszűnt munkaviszonnyal rendelkező munkavállalókra alkalmazandó, ami ahhoz vezetett, hogy a vita a járulékok visszaigényléséhez való jogból ered, amikor a munkavállalók beleegyeztek a hatékony ujjongásba. .
Ezzel kapcsolatban a művészet. Az október 6-i RD 1588/1999. sz. 15. §-a, amely jóváhagyja a munkavállalókkal és kedvezményezettekkel kötött társasági nyugdíjkötelezettségek végrehajtásáról szóló rendeletet, megállapítja, hogy a nyugdíjkötelezettségek teljesítése hatással lesz a társaság személyes vagyonával vállalt kötelezettségeire, és hozzáteszi, hogy személyes vagyonnak minősül minden természetes személy, aki munkaviszony alapján önkéntesen nyújtja fizetett szolgáltatásait, ideértve a személyes vagyon fogalmán belül e rendelet alkalmazásában azokat a munkavállalókat is, akiknél a társaság nyugdíjkötelezettségeket vállal, még akkor is, ha a munkaviszony velük fennálló kapcsolata megszűnt, az ítélkezési gyakorlat által a Legfelsőbb Bíróság 20. december 1.996-i ítéletének teljes egészére lenyelte a kritériumot, amely garantálja a munkaviszonyban álló munkavállalók nyugdíjrendszerének megfelelő intézkedések módosításának érvényességét. szerződés megszűnt, és a legitimitás d A dolgozók képviselőinek kísérete a tárgyalásokba való beavatkozásra, nem csak az éber szerződéssel rendelkező munkavállalóké, hanem az örömünnep vagy korkedvezményes nyugdíjazás miatt nem aktívaké is.
És éppen ezért a művészet útján. 41 És lehetőség van a munkaviszonyt korábban felmondó munkavállalók jogainak módosítására, és még inkább akkor, ha a módosítás tárgyát képező feltételek a munkaszerződés korábbi fennállásából származnak, és az érvényességén túl hosszabb ideig fennállnak.
A konfliktus abból adódik, hogy a 27. december 2.013-i kollektív szerződés a nyugdíjjárulékok felfüggesztésével módosítja az előző, 3. január 2.011-i szerződést, amelyben megállapodás született arról, hogy a korkedvezményes nyugdíjba vonuló munkavállalók ezt a jogot nyugdíjba vonulásukig fenntartják, és legfeljebb 64 éves korukig.
Minden bizonnyal a szerződések utódlása előtt állunk, amelyet a Munkavállalói Statútum 82.4. és 86.4. paragrafusai szabályoznak, amelyek közül az első szerint „a korábbi szerződést követő kollektív szerződés rendelkezhet az abban elismert jogokról. Ebben az esetben az új Megállapodásban szabályozottakat kell maradéktalanul alkalmazni”. A második cikk a maga részéről megállapítja, hogy "az előzőt követő megállapodás hatályon kívül helyezi az utóbbit, kivéve azokat a szempontokat, amelyeket kifejezetten fenntartanak". Így a Kollektív Szerződések esetében a jogi normautódlás általános elve, amely szerint a későbbi norma hatályon kívül helyezi a korábbit. Így a joggyakorlat kimondta, hogy az utólagos szerződés a korábbit teljes egészében hatályon kívül helyezi, így a kollektív szerződések egymásutániságában az irregresszivitás elve nem érvényesül (Legfelsőbb Bíróság 16., 12. , mások között), anélkül azonban, hogy megkísérelhetnénk, hogy a kollektív szerződések hatályon kívül helyezett pontjai kedvezőbb feltételeket teremtsenek (minden 1994. -22/6. sz. ítélet). Ily módon a korábbi Szerződés egyes szempontjainak karbantartását kifejezetten az újnak kell elvégeznie, ami esetünkben nem történik meg.
A Legfelsőbb Bíróság általunk kommentált ítéletében a teljes kioltóerőt a nyugdíj előtti helyzetnek tulajdonítják, ami meghatározó a felfüggesztett járulékok visszaigénylésének kiharcolása szempontjából, hiszen nem szabad összekeverni a tartást. a nyugdíjbiztosítási tevékenységi helyzet fenntartásával kapcsolatos munkaviszony, egymástól teljesen eltérő helyzetek, amelyek, mint mondtuk, döntően befolyásolták a kamara határozatát, úgy értelmezzük, hogy a szabadság a társaságban nem örömből fakad, amely járulék-visszaigénylésre adna jogot, mégpedig azért, mert a 27. december 2013-i megállapodás a C. pont 6. pontjában foglalt záradékban kimondja: "... azoknak, akik a rendes és pótlólagos járulékfizetés felfüggesztését okozták, ill. a rendkívüli járulékfizetés fent említett időszakának vége, nyugdíjba vonulás, csoportos felmondás (ET 51. §) és objektív okok miatt (ar) t. 52. §-a szerinti rendkívüli hozzájárulást kell megfizetni, amely megegyezik azzal a hozzájárulással, amelyet az esemény időpontjáig teljesítettek volna a jelen megállapodásban meghatározott hozzájárulások felfüggesztése nélkül..."
A kamara pedig azt állítja, hogy a kihalás jóval a járulékleállás előtt történt, és természetesen nem örömből, hiszen nyugdíjba vonulásakor már a korkedvezményes nyugdíjba vonulása óta megszűnt a munkaviszonya.
Ebben pedig a hagyományos jogtudományi doktrína a témában megállapítja, hogy "a felfüggesztés a munkaszolgálat újraindításának elvárását hordozza magában, míg a korengedményes nyugdíjazás a szerződés végleges megszakítását feltételezi, jóllehet a vállalat kötelezettségek sorozatán keresztül kötődik a munkavállalóhoz. amelyek a korengedményes nyugdíjazás feltételeit rögzítő megállapodás következményeként keletkeznek, és ezért végleges szerződéses lejáratot tételeznek fel, amely beilleszthető az XNUMX. sz. jövőt, amelynek a felek között kell uralkodnia, különösen a halasztott fizetésért járó kompenzáció kifizetése és a munkavállalói jogok fenntartása érdekében mind a társadalombiztosítás, mind a munkáltató nyugdíjrendszerében.
