KÖVESSE
Az Európa és a józan Egyesült Államok Ukrajna közötti növekvő eltérés szemléltetésére manapság annak a táviratnak a régi anekdotája, amelyet egy irigyelt német tábornok szembe tudott állítani Ausztriában az első világháború utolsó napjaiban, és így szólt: „A helyzet súlyos, de nem végzetes. Mire az osztrák tiszt azt válaszolta: "Itt a helyzet katasztrofális, de nem súlyos."
A nagy Ivan Krastev szerint ez a nevetséges távirat-átlépés tökéletesen illusztrálja az ukrajnai helyzettel kapcsolatos veszélyes és egyre növekvő nézeteltéréseket az Atlanti-óceán mindkét partján. A Biden-adminisztráció – Tom Clancyt átfogalmazva – azt mondja, világosabb, hogy Ukrajna inváziója „egyértelmű és jelenlévő veszély”.
Ha Putyin akarná, Valentin-nap alkalmából Kijevet is odaadhatná magának.
Ehelyett a fő európai álnevek úgy vélik, hogy Putyin tettei – úgy tűnik – sok harcos számára nem más, mint blöff. Európa mély vágya, hogy véres múltját a történelembe helyezze, és energiafüggősége segít megmagyarázni az öreg kontinens hajlamát arra gondolni, hogy Ukrajnának dicsekedőnek kell lennie.
Amíg az atlanti szövetségen belül arról vitatkoznak, hogy az agár vagy a kopó, Oroszország továbbra is harci egységeket telepít Ukrajna körül. Ahol a második világbajnokság óta ez a legnagyobb Európában feljegyzett csapatmozgás, Oroszország és Fehéroroszország területén 83 orosz rohamzászlóalj állomásozik, bőséges támadóképességgel, hadműveleti autonómiával és mobilitással. Ez a szám magasabb, mint a két héttel ezelőtt regisztrált 60.
Washington mindezt a napokon belüli teljes körű invázió előkészítésének utolsó szakaszaként értelmezte. Egy támadás, amely a legrosszabb forgatókönyv szerint 50.000 5 civil vagy hős halálát okozhatja, két nap alatt lefejezheti a kijevi kormányt, és akár XNUMX millió menekülttel is humanitárius válságot generálhat. És mindennek ellenére egyes európaiak csak a jenki imperializmust látják Ukrajnában.
