"A festészet valahogy öngyilkosság, a festészet megöli a festőt"

Részese az úgynevezett új madridi-figurációnak, olyan számok mellett, mint Guillermo Pérez Villalta, Luis Gordillo, Alfonso Albacete, Carlos Alcolea..., akiknek többsége nem a fővárosban született. Manolo Quejido (Sevilla, 1946) 14 évet töltött Madridban. – Kollégák, kollégák között voltam, és ez elég volt. Boldog és nagyon érdekes szakasz volt” – jegyezte meg. A történelem igazságos volt ezzel a művészcsoporttal szemben? Mert a 70-es évek spanyol festői némileg feledésbe merültek. "Ezek a dolgok megtörténnek" - mondja lemondóan. Több mint 5 évtizednyi munka áll mögötte, félúton a pop és az expresszionizmus között.

„Fogyasztás nélkül”, Manolo Quejido (Andalúz Kortárs Művészeti Központ, Sevilla)

„Fogyasztás nélkül”, Manolo Quejido (Andalúz Kortárs Művészeti Központ, Sevilla) Ernesto Agudo

A Reina Sofia Múzeum 16. május 2023-ig retrospektívet szentel neki „Mérték nélküli távolság” címmel. Száz év festményeit gyűjti össze, amelyek az egész pályafutását felölelik. A szigorú feketétől tetőtől talpig a művész szembeállítja a palotában lógó sokszínű festményekkel. Nem mind. Közülük egy 2014-esnek alig van színe. A címe „Vége”, de a szó fordítva jelenik meg. A vászon alján egy felirat található: "Festéssel vess véget, a festménynek végtelen vége van." „Számomra különösen emlékezetes kiállítás, mert ezzel lezárja munkám teljes ciklusát. Bírságban részesülnek. A függöny leesik. Mindjárt kezdődik minden újra." És elmesél egy bensőséges vallomást: „Tíz éve nem akartam és nem is tudtam senkinek megmutatni a munkáimat. Számomra ez megmagyarázhatatlan. A következő munkám elképzelhetetlen. Most először festek anélkül, hogy fogalmam lenne arról, hogy mit csinálok.

Egy fiatal férfi, a "festmény" előtt, 2002 (Magángyűjtemény)

Fiatal férfi, a „festmény” előtt, 2002 (Magángyűjtemény) Ernesto Agudo

Meglepő, hogy ilyen hosszú és termékeny pályafutás után ez a helyzet. Ez a bizonytalanság miatt van? "Bármelyik. Bizonytalanság, mindig. Nem birtokol semmit. A festés folyamata valahogy öngyilkosság. A festészet megöli a festőt, egyikévé teszi a festőnek. Ugyanez vonatkozik az írásra is. Ez egy másik festő, heteronimaként Nadirnak hívják [az égi szféra zenittel átlósan szemközti pontja]. Egy festmény része, amelyet készítettem: „Aperitif az Eden bárban”. Már Nadir vagyok, és ez az én töprengésem." Szavaiban van valami apokaliptikus, olyan, mintha búcsút mondana a karrierjének. És Manolo Quejido: "Valahogy elbúcsúzom tőle, szinte boldoggá tesz."

„Szavak nélkül”, Manolo Quejido, 1977 (Madridi Kortárs Művészeti Múzeum)

„Szavak nélkül”, Manolo Quejido, 1977 (Madridi Kortárs Művészeti Múzeum) Ernesto Agudo

Nehéz volt kiválasztani száz művet, hiszen Manolo Quejido fáradhatatlan festő, rengeteg alkotást készített, ami a kurátor szerint „olyan, mint egy dinnyeföld”. „Munkája nagyon komoly, nagy következetességgel” – tanácsolja Manuel Borja-Villel, a Reina Sofia igazgatója. Van benne világosság és szigor. Nem egy, hanem sok Manolo Quejido van. Elképzelései, rögeszméi tükröződnek a kiállításon, ahol nagy formátumú alkotások sorozatai, csoportjai lógnak. Velázquez („a spanyol művészet legkonceptuálisabb festője”, Borja-Villel szerint) végig jelen van pályafutása során. Feltűnik olyan festményeken, mint a „Partida de damas”, és reflektál rá a „VerazQes”-ban, a „La fragua de Vulcano”, a „Las hilanderas” és a „Las meninas”. Velázquez Cubed: Festmények Velázquezről a Palacio de Velázquezben, Beatriz Velázquez kurátora kiállításán. Már csak az hiányzik, hogy holnap átadják a Velázquez-díjat. De nem csak a sevillai maestro érdekli. „30 izzóban” tiszteleg a művészettörténet előtt: Piero della Francesca, Ingres, Goya, Cézanne, Picasso, Matisse, Warhol, Bacon...

A 80-as évek sugárzó festményeitől a 90-es évek fogyasztói társadalmával szembeni ellenállásig: termékcímkék, szupermarketek kínálata, újságpapír... Fogyasztás nélkül (1997-1999) című monumentális művében a túlfogyasztást idézi meg. Az övé egy olyan festmény, amely festészetről beszél, de önelégülés nélkül. Egy szintre helyezi a festőt, a festményt és a festés cselekvését. Magához a festészethez közelített, és józanul kutatta a festészet plasztikus lehetőségeit. Van egy festményfestmény és egy festett festmény. A gondolat és a festészet kapcsolatai érdeklik. Továbbá a matematika (Möbius), a filozófia (Nietzsche, Heidegger, Lacan, Bataille), a költészet... Semmi sem idegen számára. Kíváncsisága végtelen.